Férgek a kecskékig, Fóbiák listája – Wikipédia


Előszó Többéves gyűjtőmunka eredményét tartja kezében az olvasó. Az elmúlt évek során a szerző néhány tanulmányútja során, amelyeket a Szovjetunióban, a Mongol Népköztársaságban és a Német Szövetségi Köztársaságban tett, más irányú elfoglaltsága mellett is szakított időt arra, hogy férgek a kecskékig és kedvenc témáját, a mongol mitológiát kidolgozza; az anyagot férgek a kecskékig s könyv formájában az érdeklődő olvasó elé tárja.

A szerző ezúton is szeretne köszönetet mondani Ligeti Lajos akadémikusnak biztatásáért és segítségéért s Kákosy László tanszékvezető docensnek - úgy is, mint a mű lektorának - hasznos tanácsaiért. Bevezetés A mitológia az emberiség hajnalán született, s azokat a legrégibb elképzeléseket sűríti magába, amelyeket a kor embere a világról alkotott, s amelyekkel magát ebben a félelmetesen ismeretlen világban látta. A természet akkor még nem volt barátja az embernek, strongyloidosis epidemiológia pedig leigázott, engedelmes rabszolgája.

A természet ellenség volt, amely az ember létét fenyegette, s amelytől csak ravaszsággal és furfanggal társított erővel lehetett elvenni valamit. Szinte minden az alighogy megszületett ember ellen esküdött.

A nyár melege hólyagokat égetett a bőrén, a tél hidege csontjáig hatolt. Nyári estéken tűznyila csapkodta a védtelen földet, s a megnyílt felhőkből földre hullott és végigvágtató rohanó áradat nyomán emberi és állati tetemek hevertek szomorú figyelmeztetésként. Az erdők fái mögött gonosz, emberek vérére szomjazó lények leselkedtek, készen arra, hogy az elkóboroltak nyakába vájják karmaikat. A természet vak erői félelmetesek voltak és könyörtelenek. Az ember gyenge eszközeivel tehetetlen volt ellenük, védtelen volt és kiszolgáltatott, éppen úgy, mint az állatok.

De valóban nem volt semmi különbség az ember és az állat között? Valóban mindketten egyformán alá voltak vetve a természeti elemek kényének-kedvének? Látszólag igen. Az ember azonban már ekkor rendelkezett valamivel, ami hamarosan hatalmassá tette, s amelynek segítségével lassan megkülönböztetett szerepet kezdett játszani az őskori világ színpadán.

férgek a kecskékig a víz segít eltávolítani a férget

Az ember rendelkezett munkaeszközzel, s rendelkezett magával a munkával, amelynek a születését is köszönhette, s amely kiemelte az állatvilágból. Rendelkezett - ha még oly kezdetleges formában is - a hírközlés legfontosabb eszközével a beszéddel, s azzal, aminek a beszéd csupán kifejező eszköze: a gondolkodással. E fegyverek birtokában aztán már jelentős előnyre tett szert a természettel vívott küzdelmében. Munkaeszközeivel hatott a természetre és akaratának megfelelően alakította azt, s a hatás-kölcsönhatás következtében eszközei egyre tökéletesedtek, s tökéletesedett gondolkodása is.

A természet azonban továbbra sem maradt lebecsülendő ellenfél. Az emberi gondolkodás pedig egyre szomjasabban fordult férgek a kecskékig okság felismerése felé, a miért?

Az emberi gondolkodás ismeretlen jelenségek az emberi test parazitáinak megszabadulásának módszerei folyamatok magyarázatát követelte, tudni akart mindent arról a félelmetesen szép csodáról, amely körülvette. Micsoda az a tűzgömb, amely reggel felkel és este lenyugszik, és miért történik vele ugyanaz minden alkalommal újra meg újra, miért férgek a kecskékig nedves cseppek az égből, s miért halnak meg sokan közülük rettenetes fájdalmak között?

S ezekre a miértekre a maga módján, a gondolkodás színvonalának megfelelően meg is adta a választ. De milyen választ adhatott a felmerülő kérdésekre?

Csak olyat, amely a közvetlen környezet mozgásának a tapasztalataiból egyértelműen leszűrhető volt. S mivel az ember legközvetlenebbül az állatvilágot érzékelte maga körül, a természeti jelenségek mögött is állatalakokat sejtett, s az ismeretlen jelenségeket állatok képére gyúrta át. Így jöttek létre a tériomorf elképzelések - miután az animizmus átadta a helyét - s ezeknek az elképzeléseknek a maradványai a mitológia állatfigurái.

E tériomorfizmusra vezethető vissza a totem ősök állatkultusza is, amely sokhelyütt egészen a legutóbbi időkig megőrizte a régi elképzelések csíráit. Ezek a megszemélyesített, állatnak hitt természeti jelenségek aztán lassan uralkodni kezdtek az emberi gondolkodás felett, alázatot és alávetettséget követeltek, s az eddig csupán félelmetes jelenségek uralmukat kiterjesztették az ember minden megnyilvánulására, minden kapcsolatára, s a gondolkodásban kizárólagos jogokat követeltek.

A jelenségek istenekké váltak, állatistenekké. Az emberi hordák korábban lazán összefüggő tömegei az évezredek folyamán egyre szorosabb kapcsolatba kerültek egymással, s a természeti mozgások mellett a társadalmi mozgások is újabb problémákat állítottak az mik a férgekkel járó betegségek gondolkodás elé. A társadalmi mozgások kialakulásával a természet elvesztette kizárólagosságát az emberi gondolkodásban, az állatvilággal fennálló igen szoros kapcsolat pedig meglazult.

A munkaeszközök gyors fejlődése következtében lassanként az állatvilág fölé emelkedett, annak korlátlan urává vált. A barát és az ellenség már nem az férgek a kecskékig, hanem társa, a másik ember lett, férgek a kecskékig a még mindig megmagyarázhatatlan természeti jelenségek mögött már nem állatalakokat, hanem saját társadalmának a tükörképét férgek a kecskékig.

A természet jelenségei istenek ugyan, mert még mindig hatalmasabbak, mint ő, de már ember formájúak, antropomorfak. A mitológia nem más, mint "a természet és maguk a társadalmi formák, amelyeket a népi fantázia nemtudatos-művészi módon már átdolgozott" - írja Marx A politikai gazdaságtan bírálatához című művében. Az ember már röviddel születése után sem volt hajlandó belenyugodni a természeti jelenségeknek való alávetettségébe.

Segítőtársakat keresett magának, módokat és módszereket, hogy a gonosz jelenségek erejét a maga javára fordíthassa vagy legalábbis közömbösíthesse.

férgek a kecskékig szarvasmarha galandféreg hogyan lehet azonosítani

Az állat- vagy emberformájú istenek haragját le lehetett ugyanis csillapítani, meg lehetett békíteni őket, képességeiket az ember szolgálatába lehetett állítani. Ehhez azonban speciális módszerek kellettek, amelyek természetesen nem lehettek mindenki birtokában. Ezeknek a módszereknek és eszközöknek a felhasználása nyomán alakult ki a mágia és a kultusz, amelynek a társadalomra gyakorolt hatása óriási jelentőségű.

A mágia és a kultusz kialakulása, s az ezeket "tudományosan" végrehajtók csoportjának az elkülönülése differenciálta a társadalmat, s hozta létre az értők és a laikusok csoportját.

férgek a kecskékig

A társadalmi differenciálódás létrehozta a sámánarisztokráciát, amely a tulajdonviszonyokat is döntően a maga javára változtatta. A sámánarisztokrácia a törzs- és nemzetségfőkből kialakult arisztokráciával együtt, azzal szorosan összefonódva, megteremtette a lehetőséget az osztálytársadalmak kialakulásához.

Csak emlékeztetni szeretnénk rá, hogy a sámánarisztokrácia egyes szibériai népeknél, pl. A mágiához és a kultuszhoz kapcsolódik a rítus is, amely tulajdonképpen a kultusz végrehajtásának az évszázadok alatt kialakult gyakorlatát jelenti.

Ridgeback-Mix-Max-Mangoworms

Kapcsolata a mítosszal igen szoros, hiszen a mitikus hősök, istenek számára bemutatott áldozatok, a tiszteletükre rendezett ünnepek, a sámánarisztokrácia tevékeny szerepe, szoros szálakkal fűzte a vallást a mítoszhoz "ősi, ideológiai szinkretizmusban" egyesítette a kettőt.

Ugyanakkor, a mítosz és a vallás mégsem azonos. A mitikus epika, amely a mitológiát a késő évezredek számára megőrizte, utat nyitott az emberi gondolat szabadsága felé, nem nyeste le a szárnyait, hanem az embert szinte az istenek sorába emelte. A mitikus epika az osztálytársadalom kialakulásának az idején már lényegében elkülönül a férgek a kecskékig a mágiától, a kultusztól és a rítustólsok esetben éppen annak ellenére fejti ki az arisztokrácia számára nem mindig megfelelő, sőt gyakran éppen ellenségesnek tartott ideológiai hatását.

férgek a kecskékig

A mítosz tehát felmondja az ősi szinkretizmust, szakít a vallással, s a rajongás és gyűlölet kereszttüzébe kerül. Így vált a mitológia az előremutató képzelet szabadságának a területévé, amelyen az emberi öntudat idővel a vallás kötöttségei ellen is harcba indulhatott. A vallás viszont - a mitológiai képzelet szárnyait is gúzsba kötni igyekezve - az ember kiszolgáltatottságának, rajta kívül eső hatalmaktól való függésének az érzéseit táplálta.

hogyan lehet megszabadulni a féreg férgektől paraziták elleni vivasan

A mágikus cselekményekből és formulákból, amelyeknek egy-egy utalása elárulja ugyan a mítosszal közös eredetet, e hatalmak engesztelésére az emberi öntudatot lebéklyózó, szigorúan szabályozott szokások és szertartások rendszerét alakította ki.

Így haladt előre a mitológia az emberi lényeg igazi megvalósulása felé, és így szentesítette a vallás az emberi lényeg igazi valóságának az elvesztését" [3] - írja a vallás és a mitológia kapcsolatáról Trencsényi-Waldapfel Imre.

A férgek a kecskékig szárnyakat ad az emberi öntudatnak, amennyiben pozitív hőseit, sőt ragyogó istenalakjait is az ember önértékelésének magas fokán teremti meg Mindezekből az idézetekből az is kitűnik, lányok lélegzik a mitológiának komoly ideológiai szerepe mellett igen jelentős volt művészi funkciója is. Többek között Meletinszkij mutatott rá idézett művében, [5] hogy az ősi, ún. A mitológia fejlődése során később, a vallásos jelleg elvesztése következtében, egyre inkább a művészi funkció lépett előtérbe olyannyira, hogy néha igen nehéz elválasztani az ősi gyógymód a paraziták szopására a tudatos művészi alkotástól.

Néha csak az epika termékeinek alapos boncolása nyomán bukkannak elő az ősi mitikus elképzelések, s válnak leválaszthatóvá a később rárakódott tudatos, költészeti elemek. Egészen a legutóbbi időkig lényegében férgek a kecskékig csak a görög és kisebb mértékben a római mitológia volt általánosan ismert.

Inkább csak a szakemberek s kevéssé az érdeklődők számára jelentett érdekes színfoltot a germán, az egyiptomi, a kelta és az indiai népek mitológiája. Ugyanakkor a közép- és dél-amerikai, valamint finnugor rokonaink mitológiája csak a mitológiák kutatói számára volt úgy ahogy ismert, s még a vallástörténet iránt érdeklődő is csak nehezen fért hozzá valamiféle szakirodalomhoz. A szibériai, belső-ázsiai népek mitológiája pedig még a szakemberek számára is szinte teljesen ismeretlen a mai napig.

A különben igen hasznos feladatot teljesítő Mitológiai Ábécé Gondolat ugyan értékes adatokkal szolgál a magyar mitológiai kutatás számára igen fontos finnugor népek ősi mitikus elképzeléseiről, ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja Szibériát és Belső-Ázsiát, pedig e terület mítoszai legalább olyan fontosak a magyar és az általános mitológiai kutatások szempontjából, mint a finnugor területeké.

A nem ismerés aztán igen gyakran tévedéseket szül. Még néprajzos körökben sem ritkák az olyan romantikusan férgek a kecskékig elképzelések, amelyek Belső-Ázsia lovasnomádjainak a mitológiáját lóáldozatokra, a rítussal és mágiával összefüggő kétségtelenül látványosabb jelenségekre szűkítik le. A sámánizmus bővebb ismeretanyaga csábító elképzelések férgek a kecskékig lehet. A sámánizmus azonban egyáltalán nem azonos a mitológiával, bár vizsgálata elengedhetetlenül szükséges az ősi mitikus képzetek feltárása szempontjából.

Az utóbbi évszázadok mongol és burját kutatóinak gyűjtőmunkája következtében már rendelkezünk annyi anyaggal, hogy megkíséreljük felvázolni a mongolok mitikus elképzeléseit, ezek rendszerét, egyszóval a mongol mitológiát.

Látszatra ugyan egységes anyaggal lehet dolga, hiszen a mongolok az általános hiedelem szerint lovasnomádok, azaz férgek a kecskékig nagyállattartó gazdasági forma férgek a kecskékig között éltek szinte a legutóbbi évekig. Elképzeléseik is ennek megfelelően e formát kell hogy tükrözzék. A dolog azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű. S hogy a mongol mitológiai kutatás néhány alapproblémájával megismerkedhessünk, tekintsük át a legfontosabb, ezzel kapcsolatos kérdéseket.

Megtalálták végre?

A mongol népek társadalmi különbözősége Igaz ugyan, férgek a kecskékig a mongol népek többsége a legutóbbi időkig a férgek a kecskékig lovasnomád társadalom keretei között élt, ez az életmód azonban nem volt a mongolság minden csoportjára kizárólagosan jellemző. A nagyállattartás a Bajkál-tótól délkeletre eső füves pusztaságon volt általános, egészen a Sárga-folyó nagy kanyarulatáig, Ordoszig. Az ezeken a területeken nomadizáló mongolok férgek a kecskékig megközelítően azonos volt, s így a természetről és a társadalomról alkotott elképzeléseik is közel álltak egymáshoz.

A társadalom gazdasági alapját az állattulajdon, majd később a földtulajdon alkotta. Az osztálytársadalom kialakulása után a feudalizmus egy sajátos formája, az ún.

Fóbiák listája

férgek a kecskékig A pásztortársadalom állandó válságban élt. Az anyagi javak termelése messze elmaradt a szükségletek mögött, s a társadalom külső expanziókkal kívánta a megnövekedett szükségleteket kielégíteni, válságát megoldani. Ez az expanziós kényszer volt aztán az oka a rablóháborúknak, amelyeket a mongolok vagy általában az ázsiai lovasnomádok letelepült szomszédaik ellen vezettek. A földművelő népek kétségtelenül jóval magasabb szintű árutermelő képessége olyan javakkal látta el a nomád társadalmat, amelyekről saját keretei között képtelen lett volna gondoskodni.

A nomád feudalizmus egyes szakaszaiban létrehozta annak egy sajátos megjelenési formáját, az ún. A soha meg nem szűnő feudális kapcsolatok mellett előtérbe kerültek bizonyos katonai jellegű kapcsolatok is, amelyek ideig óráig háttérbe is szoríthatták az előbbieket.

férgek a kecskékig férgek nevek

A katonai demokrácia idején sem szűnt meg azonban a feudalizmus, csupán a célnak megfelelő kisebb-nagyobb átalakulásokon ment keresztül. E nomád feudalizmus - melyet csak a mongol népi forradalom szüntetett meg a XX. Igaz, hogy a századok folyamán nem maradt teljesen változatlan, az állattulajdon és a földtulajdon primeritásának, ill. A mongolság másik nagy csoportja társadalmi formáját tekintve jelentősen különbözött a nagyállattartó lovasnomádoktól.

A Bajkál-tótól nyugatra eső területeken már a dzsingiszida hódítások előtt az ún. E népek társadalmi berendezkedése nem mutat egységes képet. Egy részük lovasnomád volt, hiszen a Bajkál-tó környéke, főleg annak keleti partja és a tótól délre eső területek elég szabad térséggel rendelkeztek a nagyállattartás számára.

Ezeken a területeken már a dzsingiszida hódítás előtt is a ló- és a szarvasmarhatartás foglalta el a gazdaság legfontosabb helyét, később pedig a kiterjedt kapcsolatok a déli lovasnomádokkal, az állandó vándorlás és a lovasnomád törzsek gyakori letelepedése a Bajkál főleg keleti partvidékén csak megerősítették a nagyállattartó gazdasági forma vezető szerepét. A Bajkáltól nyugatra eső, kevesebb füves pusztasággal bíró, elsősorban erdős területeken az őslakosok zömükben megőrizték létük ősi formáit s a halász-vadász gazdasági forma keretei között éltek.

Férgek a kecskékig halászatot és vadászatot esetenként az erdő kínálta javak gyűjtögetése egészítette ki. E törzsek vagy népek is ismerték férgek a kecskékig állattartást, tartottak is szükségleteik kielégítésére szarvasmarhát vagy kisebb háziállatokat, azonban ezeket elsősorban a család személyes szükségleteinek a kielégítésére nevelték. A társadalom formáját ez a "háztáji" gazdaság lényegében nem érintette.

A társadalmi formának megfelelően a függőségi kapcsolatok is egészen másként alakultak, mint a lovasnomádoknál. Míg a lovasnomádok között a feudális függőségi rendszer és a militarista katonai szervezet megszüntette a kapcsolatok ősi rendszerét, addig az erdei törzsek megőrizték az őseiktől örökölt függőségi viszonyokat. A társadalom legfontosabb egységei a nagycsaládok és a nemzetségek voltak, s a hatalmat a társadalom felett a nemzetségi arisztokrácia gyakorolta.

E nemzetségi arisztokrácia a gazdag nemzetségfőkből és a hozzájuk csatlakozott egyénekből állott, akik fizetség ellenében vagy egyszerűen rokoni kapcsolataik révén, őrködtek a társadalom számukra megfelelő rendje felett. A nemzetségi arisztokráciával szorosan összefonódott a sámánarisztokrácia olyannyira, hogy néha nem is lehet a kettőt elkülöníteni egymástól. Mindenesetre ez a nemzetségi társadalmi forma igen sokáig fennállott, dacolva az idővel és a keleti mongolok hódítási kedvével.

A Csendes-tenger szigetein.

Lényegében véve csak a XVII. A betelepülő orosz lakosság hatására a burjátok megismerkedtek a földműveléssel, s a keleti partokon folyó nagyállattartás mellett a nyugati vidékeken a földművelés foglalta el a halász-vadász életforma helyét.

Az átalakulás azonban nem ment egyik napról a másikra. A földművelés fokozatos uralkodóvá válása mellett is sokáig megmaradtak az élelmiszerpótló nagy vadászatok zegete abaamelyekben az egész társadalom részt vett, s amelyeknek a rituális lebonyolítási rendje hűen tükrözte a társadalom régebbi hierarchiáját. Természetes, hogy a gazdasági-társadalmi különbségek, amelyek a nemzetségi társadalomban élők és a lovasnomádok között fennállottak, hűen tükröződtek az egyének tudatában is.

Féreggel a fogyásért?

A szellemi kultúra pontosan adja vissza ezeket a különbségeket, betekintést nyújtva számunkra egy azóta elmúlt világ társadalmi-gazdasági rendszerébe. Mindkét társadalmi forma alapvetően megegyezett abban, hogy a szellemi kultúra, az alkotóképesség csúcsát a verses hősepika jelentette.

Több tízezer, sőt egyes hírek szerint százezer soros, óriási terjedelmű, művészileg magas színvonalú énekek férgek a kecskékig, amelyek hősök küzdelmeit örökítik meg ellenségeikkel. A nemzetségi társadalomban élő népek hősepikája - így a burjátoké is - individuális. Mivel a társadalom férgek a kecskékig kis egységre oszlott, egyik egység - család vagy nemzetség - bukása vagy kiemelkedése sem veszélyeztette vagy befolyásolta lényegesen a társadalom létét.

Az egyes hősök küzdelmei nem bírnak társadalmi jelentőséggel, vereségük vagy győzelmük elsősorban saját maguk vagy nemzetségük számára jelent megalázást vagy dicsőséget. A harc oka többnyire feleségszerzés, leányrablás, egyéni virtus. Ugyanakkor igen érdekes, hogy a vitézek ellenfelei sorában elsősorban mitikus alakok, azaz mangadhajok, óriáskígyók stb. A hős küzdelme tulajdonképpen nem más, mint az egyedülálló, legfeljebb családja néhány tagjától kísért hős küzdelme a természettel, ill.

A nemzetségi társadalom keretei között élő emberek tudatában még élénken éltek a mitológia állatalakjai, a társadalom eszközeinek korlátozottabb hatása nem tudta annyira sem háttérbe szorítani a természetet, mint pl. A lovasnomádok hősepikája ezzel szemben kollektív. A társadalom kisebb egységeinek - család, nemzetség - lassú megszűnése vagy legalábbis jelentőségük háttérbe szorítása következtében, a törzsek és törzsszövetségek kialakulásával együtt, a küzdelem társadalmi jelentőségűvé vált.

A törzs vagy törzsszövetség bukása az egész társadalomra férgek a kecskékig változásokat vonhatott maga után. A hős már nem családja néhány tagjától kísérve vonult a harc mezejére, hanem vitézek ezreitől követve, akik valamennyien ki akarták venni részüket a küzdelemből.

Az ellenfelek már maguk is törzsek vagy törzsszövetségek, vagy a nemzetségi epikából ismert szörnyalakok. Ezek az alakok azonban lényeges változáson mentek keresztül - feudalizálódtak.