Sokat eszem, talán férgeim vannak,
Istennek hála, megvolt az ebéd; Meg is kötözködénk, s most mit tegyünk? Pipára gyujtunk persze, azután Ottan pedig kis hajlékod alatt Oly édesen esik hörpenteni, És a magyarnak hörpentés után, Még édesebb talán - felejteni. Kész a pohár bor; szokás szerint Elöljáróban háromszor iszunk; Meg is dicsérjük röviden a bort, Oszt - Isten tudja, mért?
Sohajtasz egyet: házad bajait Talán férgeim vannak én a honét kezdem panaszlani; Beszéd alatt hörpentünk húzamost, S oly édesen esik felejteni! Te elfelejted házad bajait, Aztán beszélni kezdek én neked; Oh bár a hozzád hasonló magyar Mindannyi hallaná beszédemet!
Egy drága gyöngyöt látok fényleni: Hörpentünk egyet, édest, húzamost - Sokat eszem volna ezt is elfelejteni!
Fény, fény, fény
Gyászoljuk a hont kis házunk alatt, Mely e hazában minden vagyonunk; Elkönnyezünk e jó nép bajain, S eszünkbe Sokat eszem jut önnön nyomorunk!
S épen azért siratjuk a hazát, Mert rajta nem tudunk segíteni - Hol a pohár?
- Fejtetű, rühatka, bolha, ágyipoloska, bélféreg stb?
- VAJDA JÁNOS ÖSSZES KÖLTEMÉNYE
Igyunk hamar Csak ezt lehetne, ezt felejteni! Oh, hol van most e haza dús fia, Kit földje jobban megjutalmazott?
Ki munkával nem szerze semmit is, Neki mindent, mindent a hon adott! Oh, jönne most - Sokat eszem merne - közibénk És látna kettőnket kesergeni Igyunk, apám, mert szívünk megreped, Hogy nem lehet mindezt felejteni! Oh, kancsó, jer, te sokkal többet érsz Mint e honnak sok hűtlen gyermeke; Ha te nem volnál, most két honfinak Megrepedt volna bánatos szive.
Igyunk, apám, s gyerünk hazafelé. Anyánk, szűnjél velünk most pörleni, Mi a hazáért ittuk le magunk, Mert Sokat eszem, oly édes nekünk - felejteni!
A honárulókhoz Aki nem az, ne vegye magára I Mikor nyugosznak már békén, mikor Az ezeréves sírok szentjei? Mikor nem bántják ősök álmait Az unokák garázda vétkei?
S nincs a haragos égnek mennyköve, Mely megüsse az ily gyalázatot?
Mennykő, villám! Vagy a napok és csillagok ura A napot rájok sütni engedi?
Hát mit csináljon! Vagy a gaz mellett nincs többé virág? A tengerben többé gyöngy nem terem?
Rühek, tetvek, bolhák, poloskák
Végkép kiélte már magát a helminták epevezetékei, S arany nincs többé meddő méhiben? Örök borúban állott meg a nap, Hogy fény az árnyék mellett nem szökel, S a földet örök éj csillagtalan Egy alakú borúja födi el?
Nem, nem! Tengerfenéken sok szép gyöngy terem, S az árnyék mellett több a napvilág. Oh, csak a földön, emberek között Gazok mellé dicsők nem termenek.
12 Things Your Stool Says About Your Health
Tél van fölöttünk, meglehet, midőn Vékony sugár mosolyg a hon egén; De egy virága van a télnek is, S Sokat eszem egy virág az örökzöld remény. Csak egyet kérek: hogy ha jő a nyár: A mennykövek közt én is ott legyek.
